1974 tavaszán néhány ifjabb és idősebb repülés iránt érdeklődő
– Rév Pál, a Közlekedési Múzeum akkori muzeológusának kitartó macerálására – elhatározta, hogy klubot hoz létre a téma érdeklődői számára. A Fővárosi Művelődési Ház azonnal kedvezően fogadta az ötletet, és a Repülés Baráti Körének (belterjesen csak REBEKÁNAK) nevezett klub 1974 októberében megtarthatta az első, még próbaüzemnek tekintett találkozóját. Ez 1975 januárjától vált rendszeressé, minden hónap első szombatján. Az FMH-t azóta sokszor átszervezték, sőt idővel az épületét is elbontották, hogy új szülessen helyette, de az RBK négy és fél évtizede változatlanul tartja hadállásait – reméljük az FMH javára is.
A sajtóban megjelent felhívásokra mintegy száz fő jelentkezett, elképesztően érdekes emberek. Aktív és nyugdíjas hajózók, néhány tényleges katonatiszt, több, 1947-től deklasszált elemnek minősülő, vagy a sportrepülésből kikopott repülő, nyugdíjas repülésmeteorológus. És jöttek a makettezők, a fiatalabb-idősebb érdeklődők. Tagságával tisztelt meg minket az I. világháborúban már megfigyelőként repülő Boksay Antal, a MALERT/MASZOVLET egykori kapitánya, dr. Stifter János, kollégája, a hajózó távírászként dolgozó Balla István, a MÁVAG Repülőgépgyár főmérnöke és berepülő pilótája, Takátsy Tibor vagy a magyar repülés ikonikus alakja, Rotter Lajos. A fiatalabbak meg sem merték szólítani. Egy ifjabb titán a kezdetben ’Rotter úrnak’ merte titulálni, mire az öregúr vagy hatvan ember előtt felállt, meglengette a botját, és közölte, hogy ő egy baráti körbe jött el, és mindenki vegye tudomásul, egy baráti körben mindenki tegeződik. Egyszóval, volt kiktől tanulnunk és nem csupán a repülésről.
Rájöttünk, hogy tagjaink tulajdonában hihetetlenül értékes fényképek, dokumentumok és tárgyi emlékek vannak. A hályogkovács bátorságával 1977-ben megrendeztük hát az FMH-ban a magyar repüléstörténeti kiállítást, sőt odáig merészkedtünk, hogy hetven oldalas repüléstörténeti füzetet adjunk ki, mintegy kiállítási vezetőként. Az FMH minden támogatást megadott, a Ház tulajdonában és üzemeltetésében lévő kis nyomda is nekünk dolgozott egy hétig. A kiállítás létrehozásában nagy segítségünkre volt a MALÉV KISz Bizottsága (Kommunista Ifjúsági Szövetség) keretében működő, és az RBK-nál talán csak hónapokkal fiatalabb Repülés- és Üzemtörténeti Kör (RÜK). Néhány RBK tagot minden évben meghívtak szokásos éves konferenciájukra, ahogy rendszeresen átjöttek tőlük is a rendezvényeinkre. Divatos manapság fanyalogni a KISz-ről (is), de egészen értelmes ügyekre is be lehetett fogni, és mellesleg a kutya sem várta el, hogy akár csak a forma kedvéért, politikai jellegű témákról elmélkedjünk. Akadt más megbeszélni valónk, miközben egyszerűen örültünk egymásnak.
A háromhetes kiállítás fogadtatása meghökkentő volt. Szinte mindegyik országos napilap legalább pár soros hírben foglalkozott velünk, néhány hetilap pedig oldalas cikkeket közölt rólunk. Ingyenes tagtoborzás volt, és két hónapra rá már 150 példányban küldtük el programjainkra a meghívókat, amiket még 1,- /azaz: egy/forint 00/100 fillérért vitt el a posta. Kiállításunk pedig vándorolni kezdett az országban. Három év alatt vagy kilenc városban mutattuk be Nyíregyházától Sopronig, Békéscsabától Pécsig, a helyiek anyagának kiegészítéseként.
Az eredmény a vidéki Repülés Baráti Körök megalakulása lett. Mi csak a kiállításunkkal és kezdeti tanácsokkal tudtuk őket segíteni őket, tényleges működésükhöz nekik kellett megtalálniuk a lehetőséget. Szó sem volt róla, hogy az FMH RBK valamiféle irányító szerepet töltött volna be, ehhez már valamiféle szervezet felállítására lett volna szükség. Az FMH RBK pedig jogilag egy kézimunka szakkör szintjén állt és áll a mai napig. Sokak szerint ez az erősségünk, ez a hosszú élet titka.
Az 1970-es évek végétől kieveztünk a nemzetközi vizekre. 1977-ben négy tagunk meghívást kapott Pardubicébe, ahol a SVAZARM (az itthoni MHSz-hez hasonló félkatonai szervezet) már a sokadik nemzeti makett bajnokságát tartotta.
Horváth Ödön, Bartha Endre, Zsille Péter, Punka György
Horváth Dönci 1/35-ös diorámája nekünk nagyon tetszett, ám az 1977-es csehszlovák zsűri szimpátiáját nem nyerte el. Csúnyán leszerepeltünk a pontozásban. A hivatal részéről elítélő hümmögést és fejcsóválást arattunk, de kétségkívül akadtak olyanok is, akik cinkosan felénk kacsintottak. Ödön „disznós” diorámája ugyanis fityiszt mutatott az ideológiának. Egy szétlőtt parasztház egyik sarkán egy magyar tábori csendőr próbált becserkészni egy kilógó bordájú háborús malackát, míg a rom másik sarkán egy szovjet harckocsizó géppisztollyal a kezében vigyorogva várta a vadászat eredményét. A pontszámokat némileg növelte, hogy Ödön igazi téglából farigcsálta ki a romhoz szükséges mennyiséget, hogy ő hajtogatta össze a csendőr nyaktáblájához szükséges láncszemeket valami vékony drótból, és a semmiből faragta ki az ominózus sertést, és alaposan csökkentette, hogy az egész hátterében ott állt egy – horribile dictu! – kilőtt szovjet páncélos. Talán valamelyik tagunknál fellelhető egy kép Ödön akár emblematikusnak is tekinthető korai munkájáról. Döncitől sajnos régóta nem kérhetjük el, mint ahogy itt hagyott minket az akkori küldöttség másik tagja, Bartha Bandi is.
Pardubicében találkoztunk az NDK-ban (az ifjúság kedvéért Német Demokratikus Köztársaság, magyarul Kelet-Németország) működő Otto Lilienthal Luftfahrtklubbal. Laza kapcsolatot sikerült kialakítani velük a későbbiekre, de be kellett látnunk, az INTERFLUG keretei között tevékenykedő klub lehetőségei toronymagasan a mieink felett állnak. Nem voltunk azonos súlycsoportban velük, mint ahogy a csehszlovákokkal sem, ugyanis ők a SVAZARM keretében már hosszú évek óta elismert sportként űzhették a makettezést az egész országban meglévő klubjaikban.
Nekünk más utat kellett találni, magyarán a pénz nélküli ötleteltelés maradt. Nagyképűen meghirdettük az „Első magyarországi makett versenyt és kiállítást” 1978 novemberére. Partnerünknél -ma már meglepőnek tűnhet-, a budapesti Csehszlovák Kulturális és Tájékoztató Központnál jelentkeztünk az ideával. Akkortájt az ő Tanács (ma: Károly) körúti ajándék üzletükben lehetett többé-kevésbé rendszeresen megvenni néhány fajta, saját gyártású repülőgép makettet. A versenyt és a kiállítást kizárólag ezekre, illetve ezek átalakítására hirdettük meg. A kulturális központ adta a kiállító termet és az installációt, és az ő költségükre hívhattuk meg Zatloukal urat, a gyártó cégtől, a KP-tól. (Kovozávody Prostějov). Ő régi makettező volt, aki a konyhai eszközöket gyártó vállalat mérnökeként dolgozott. Nagy nehezen rávette főnökségét, hogy a serpenyők és a lábasok mellé vegyék fel az repülőgép maketteket is a választékba. Első gépük az 1/72-es léptékű L-29 Delfin volt, és amikor az illetékesek rájöttek, hogy a makett olyannyira piacképes, hogy a dollár/korona kitermelési arány kategóriákkal magasabb, mint a valódi gyakorlógépéé, a KP szabad kezet kapott a többi makett elkészítésére.
A Csehszlovák Kultúra az 1978-as beszámolójában írhatott a sikerről és a sajtóvisszhangról, az RBK pedig örülhetett, hogy a hazai makettezők milyen fantáziával és ügyességgel alakították át azt a néhány fajta kitet. És az ügy hozadéka lett, hogy a KP a már tervbe vett MiG-21-eshez magyar felségjelet és számokat is adott. A matricán csillagunk zöld pöttye ugyan almazöld lett, de ettől még sikerként könyveltük el a ma már apróságnak minősíthető eredményt.
A hasonló alapokon működő együttműködés elve a későbbiekben is jól bevált. A budapesti Lengyel Kultúra és a MALÉV támogatásával tudtuk meghívni Tadeusz H. Rolski ezredest, akinek könyve, a „Fehér sas kék mezőben” akkortájt jelent meg magyarul. Elbűvölően kedves öregurat ismerhettek meg a budapesti és a kecskeméti RBK tagjai az alacsony termete miatt „Atom parancsnokként” ismert, sokat megélt vadászpilótában. Sokunk számára maradt emlékezetes az a néhány 1980-as nap.
Tadeusz H. Rolski ezredes, Zsille Péter, Földesi László, Simóné Avarosy Éva
Az RBK minden szinten kiállt a magyar óceánrepülés 50. évfordulójának méltó megünneplése mellett. A kormányzati és sajtóbeli fanyalgás ellenére elértük, hogy emlékkő készüljön a bicskei leszállás helyén, hogy felújítsák Endresz György sírját és hogy emlékplakett készüljön. Az emlékmű megkoszorúzására 1981. július 16-án került sor.
Az RBK oldtimer szakosztálya kezdeményezte, hogy 1983-ban – elsőként a szocialista országok közül – Farkashegyen rendezzünk nemzetközi oldtimer repülőtalálkozót, ahol a nyugati részvevők saját repülőgépeikkel is repülhetnek. Az illetékes hatóságok szerencsére felismerték az ötlet fontosságát és a rendezvény hatalmas nemzetközi elismerést hozott a magyar repülésnek.
Az FMH-val közös munka eredményeként két kiállítást is létrehoztunk: 1983 októberében „A II. világháború repülőgép technikája” című RBK kiállítást, majd 1984. januárban „Képek a Magyar Néphadsereg Légierejének történetéből” című RBK kiállítás az FMH-ban. Ez a kiállítás 1984-85-ben több vidéki nagyvárosban is szerepelt.
1985-ben az RBK tucatnyi tagja foglalkozott a Petőfi Csarnokba kerülő, korábban méltatlan körülmények között tárolt repülőgépek tisztításával, javításával és összeszerelésével.
Az RBK öt tagja nézte át és javította ki a Petőfi Csarnoki kiállítás forgatókönyvét és számtalan olyan rekvizitumra lelt a Közlekedési Múzeum eldugott raktársarkaiban, amelyekről a múzeumnak fogalma sem volt, de beleillettek a kiállításba.
1985 őszén végre átadták a Petőfi Csarnokot. A MALÉV felajánlotta a Múzeumnak a hamarosan selejtezésre kerülő Il-18-asát. A Múzeum ezt – a Közlekedési és Postaügyi Miniszter egyetértésével – határozottan elutasította. Az RBK önhatalmúlag létrehozta a „Bizottság nagy repülőgépeink megmentésére” nevű társadalmi bizottságot, amelynek tagjai voltak a vidéki RBK klubok és a Malév RÜK. A kezdeményezés sikeres volt és alapja lett a későbbi Ferihegyi skanzennak, majd a mostani Aeroparknak.
Ugyanezen év októberében az RBK nyilvános pályázatot hirdetett a magyar repülés történetéből vett tanulmányok írására. A pályázatra 18 tanulmány érkezett. Egy évre rá a pályázatot megismételte az RBK, ezen már 24 pályaművel vettek részt.
1986. július
Az RBK tagjainak és a Közlekedési Múzeumnak közös időszakos kiállítása a KLM holland légitársaság bemutatására a Petőfi Csarnokban.
Létrejött első, öt évre szóló keretmegállapodás az FMH-RBK és a Közlekedési Múzeum között az évente ismétlődő nemzetközi makettező versenyekre és kiállításokra a Közlekedési Múzeumban.
1986. december – 1987. január
Az RBK I. Nemzetközi Műanyag Repülőgép Makettversenye és -kiállítása a Közlekedési Múzeumban kb. 120 versenyzővel és mintegy 1800 látogatóval.
Ez a versenysorozat 1998-ig folyamatosan megrendezésre került, és ez a rendezvény adta meg a kezdő lépéseket a magyarországi makettező klubok megalakulásának.
1987. január
Az RBK-nak sikerült rávennie a Közlekedési Múzeumot, hogy a Hadtörténeti Múzeummal közös kiadásban, de az RBK szerkesztésében adja ki az Aero História című időszakos kiadványt. Az első példány 1987 júniusában jelent meg és 1994-ig még további 11 szám látott napvilágot. Az RBK hozzájárult, hogy az Aero História neve alatt később még repülőgép típusfüzetek jelenjenek meg, de ezeket már a Magyar Repüléstörténeti Társaság adta ki.
1989 júniusában megrendezésre került a „Hobbi és repülés” című időszakos RBK kiállítás a Malév RÜK-kel közösen tagjaink gyűjteményeiből a Közlekedési Múzeumban.
2007. január
Az RBK hivatalos, szakmailag alaposan megindokolt tiltakozása (és személyes megbeszélés) a Közlekedési Múzeum megbízott főigazgatójánál a Petőfi Csarnokban lévő repülési gyűjtemény Siófokra helyezése ellen. Az eszement ötlet – akkor – szerencsére nem valósult meg, így adva tért a kormányzat Liget Projekt elnevezésű programjának, ami a Petőfi Csarnok és a Közlekedési Múzeum eltüntetésével járt 2017-től.
A Közlekedési Múzeummal 2009-től kezdődően sikerült egy új együttműködést kialakítani. Ennek köszönhetően három alkalommal sikerült megszerveznünk a hazai makettezők legszebb munkáit felvonultató kiállítást. A meghívott makettezők mellett lehetőséget biztosítottunk egy-egy kiemelkedő makettező bemutatkozásának, valamint egy-egy klub bemutatkozását is lehetővé tettük. Az RBK a Közlekedési Múzeum-beli versenyekre és kiállításokra mindenkor háttér kiállításokat is szervezett az aktuális témához idomítva. Bemutatásra került a MALÉV és Ferihegy története, a NATO légierői, vagy éppen repülési és közlekedési témájú festményeket vonultatott fel. Sajnos ennek a sorozatnak a múzeumban történt személyi változások vetettek véget.
Klubunk rendszeresen szervezett utazásokat a különböző repülőnapokra, eseményekre. Ebben nagy segítségünkre volt a Go-Forgo utazási iroda, akik biztatásunkra tematikus utakat szerveztek. Tagjain ilyen utak alkalmából juthattak el a monyinói repülési múzeumba (akkor még nagyközönség elől zárt volt), vagy az angliai Duxford-i repülőnapokra.
Több RBK tag is felvételt nyert az 1993-ban alakult Magyar Repüléstörténeti Társaságba, ahol az idők során sok funkciót is betöltöttek. Ez azonban nem átigazolást jelentett, a tagsági hűség mindkét irányban megmaradt.
Ugyanilyen elkötelezettség működik azon tagokban is, akik folyamatosan részt vesznek a hazai makettező versenyeken, ezek szervezésében és zsűrizésében. Az RBK pedig változatlan formában működik tovább remélhetőleg a következő fél évszázadban is. A nyári két hónapos szünetet leszámolva minden hónap első szombatján van a rendezvény a Fővárosi Művelődési Házban. Alkalmi előadások, tapasztalatcsere a legújabb repüléstörténeti kutatásokról, legfrissebben elkészült makettek bemutatása. „A hasonló a hasonlónak örül” mondja a latin közmondás, ami alól az RBK tagjai sem kivételek. Kortól és nemtől függetlenül.