Fekete Ferenc vagyok, 71 esztendővel a hátam megett. Már zsenge hajadon koromban sokat foglalkoztam a papírrepülők és a légmozgások kapcsolatával. Mivel egy sokemeletes, zárt udvarral rendelkező bérházban laktam, a Duna felé fordult kapu nyitott állapota garantálta a jó emelő légáramlatokat, így elég sikeresnek bizonyultam a repülő alakú, hajtogatott papírlapok magasba emelésében. Amikor az első Plastikart makettek megjelentek, beleszerettem az áramvonalas formákba, később – katonai szolgálatom során kiállítást is szerveztem a műfajban, hiszen akkor majdnem minden gyerek készített egy-két makettet, csak össze kellett gyűjtenünk ezeket a laktanyában. Kb. harmincas éveim legelején egyszer karácsonyra kértem egy könyvet Jézuskától, ami a “Das Grosse Flugzeugtypenbuch” címet viselte. Aztán egyszer Ausztriában – az egyik vasúti bazárban – láttam egy Matchbox Gloster Gladiatort, és ezzel új lendületet nyert korábbi kedvenc időtöltésem.
Valamelyik újságban olvastam a Repülés Baráti Köréről, és – kellő alázattal közelítve a témához – , nagy levegőt vettem, és elmerészkedtem az egyik ilyen vetített képes rendezvényre. Mit mondjak, rabul ejtett! Megismertem Ödönt, Havasi Józsit, Bubut, Janót, és – régi ismeretségre hivatkozva – még Rotter urat is. Kinyílt előttem a repülés és a makettek világa. Nagyon sok tanulnivalót jelentett ez az időszak, de soha nem bántam meg!
Amikor az ember építi az őt körülvevő makrovilágot (munkahely, lakás, stb.), néha szüneteltetnie kell ezeket a hobbykat, de soha nem tudja őket elfelejteni. Néhány év külföldi munka után újrakezdtem. Ismét elmentem a klubba, ahol a régi barátok – és most már újak is – elmesélték a makettezés akkori állapotát. A beszámolóknak és a net szolgáltatásainak köszönhetően újragomboltam a kabátot. Tóth Sanyi barátommal akkoriban dolgoztunk a “Légierő a konyhaasztalon” c. könyv megalkotásán.
A kezdetek kezdetén a haditengerészet gépei voltak érdeklődésem középpontjában, majd a II. VH. következett. Az építésre egyre kevesebb, a gyűjtésre egyre több idő jutott. Sok szakirodalom, makettépítést segítő kiegészítő jutott el hozzám ekkor, és még egy-két gépet is sikerült az új technikákkal (engem is meglepett a végeredmény) megépítenem. A hobbynak új barátokat is köszönhettem, közülük néhányan mind a mai napig követjük és segítjük egymást. A katonai repülést annak idején azért választottam, mert ez a téma nyújtja a legváltozatosabb megjelenési formákat a haditechnikán belül. A polgári repülés, a hajók, páncélosok mind alatta maradnak az elvárásaimnak, emiatt soha nem is érdekeltek. Csak 1/72 léptékarányban vásároltam maketteket, gyűjtőszenvedélyem csúcsát kb. 1200 összeépítetlen makett jelentette – jórészt eredeti dobozukban. Egy barátomnak felkínáltam a gyűjteményt – ő jóval fiatalabb nálam -, lassan már kapok levegőt a szobámban, mert a dobozok egy elenyésző részét már átadtam neki.
Remélem, a RBK új felállási formája másokat is bevonz majd a makettépítők köreibe – mint ahogy annak idején az velem is megtörtént. A Klub további tevékenységéhez sok sikert kívánok, és ezúttal – izgalomtól elfúló hangon – kérelmezem a tagok közé való felvételemet.