Elment Apu…
Nektek a Feri, vagy a Zsák Feri. A fiatalabbaknak a Zsák Feri bácsi. Nekem Apu.
Azóta, hogy elhunyt, egyre több emlék jut eszembe. Próbálok főleg olyanokat írni, amelyek kötődnek az RBK-hoz is.
Az első makettemet természetesen tőle kaptam, az Aurora cirkálót. Nem tudom hány éves lehettem, de elég kicsi, amikor elvitt a szombati RBK „klubba”. Kisgyerekként mindig nagy élmény volt, a beszélgetések nem annyira, de a makettek, a repülők, harckocsikról szóló újságok, fotók érdekesek voltak. Mindig beszélgettünk a Péter bácsival, a Janóval, a Bubuval, a Sanyival, az Ödönnel, az Istvánnal…
Aztán azért, hogy ne tévedjek rossz útra, megismertetett a makettezéssel. A legendás decemberi makett versenyek… Megtanított jól, vagy rosszul, de szeretettel, hogyan kell makettet építeni, vagy diorámát készíteni. Amikor megnyíltak az első makett-boltok fizetésnapkor biztos betévedt és mindig elterveztük, hogy melyik makett készül el legközelebb és milyen festéssel, matricával látjuk el. Aztán a repülőnapok elindulásával Kecskemét, Pozsony együtt. Berlin és London csak ő egyedül, vagy a kollégáival.
Gyerekként és tinédzserként arra emlékszem, hogy hétvégenként egy nagy ollóval vágta ki a képeket és ragasztotta fel rajzlapra és kategorizálta. És amikor a fürdőszobában rendeztük be a fotóelőhívó „stúdiót”, ahol számomra nem túl érdekes kétfedelű repülőkről hívott elő fotókat. Akkor értettem meg, hogy neki miért a repülés az élete, amikor odakerültem a PG-be repülőgép-szerelő szakmunkás tanulónak (a szakma és én nem találtunk egymásra). Megértettem mit jelent a kerozin illata, a hangár semmihez sem fogható hangulata, a helikopterek és a vadászgépek „zaja”.
Először vettem neki egy kis Kodak fényképezőgépet karácsonyra, és nem is hitte el, hogy igazi fényképezőgép, azt hitte valami vicc. Azzal készítette azt a repülős körökben legendás képet a német vaskeresztes felségjelre átfestett egykori kelet-német helikopterekről, amely miatt loholtunk Szolnokra a negatívokért, és aznap nem kellett suliba mennem, pedig ő ezt mindig nagyon szigorúan vette.
És emlékszem a pénteki sörözésekre a Gellért-hegy oldalában a repülős őrült haverokkal. És arra, hogy annyira rajongott a repülőkért, hogy az Öböl-háború alatt szinte az összes VHS film közepében találhattunk egy aktuális híradó részletet, amint egy F-14-es felszáll, vagy egy Jaguar elhúz a sivatag felett. Ennyire megszállott volt.
Érezte, hogy nem szabad erőltetnie felém a repülős hobbit, és nem is nyúzott ezzel. Nekem más volt és most is más az utam, de mindig mellettem állt és támogatott. Azt talán nem tudjátok, hogy jó Apa volt, mindig segített, bár nem volt könnyű neki, hiszen ő korán elveszítette az édesapját.
Nagyon örülök, hogy 2016-ban meglephettem egy PO-2-es repüléssel. Meghatódott rajta, pedig nem volt érzelgős típus, vagy csak nem mutatta.
Mindig voltak tervei. Mit fog kutatni, kedden ne zavarj, mert levéltárban vagyok. De már nem hív fel azzal, hogy tudsz hozni géppapírt, dossziékat, gemkapcsot? Ki tudsz nyomtatni pár száz oldalt, ha odaadom pendrive-on? Ez már nem lesz, és nem tudom neki odaadni a sok ajándékba kapott unicumot, whiskey-t, jófajta bort, hogy fogyassza el egészséggel. Azt szeretném, és azt kívánom, hogy aki ismerte, az jó szívvel emlékezzen rá és sokáig éljen a szívetekben és az emlékeitekben.
Büszke vagyok Rád Apu és nagyon szeretlek:
fiad András
Szia Feri!
Amikor 1974 őszén az RBK alapításakor összefutottunk, nem sejthettem, hogy szakmai és személyes barátságunk tartós marad, sőt mint mára kiderült, életre-halálra szól. Te, mint az RBK egyik titkára a kezdettől fogva ott voltál szakértelmeddel, hogy bornírtnak tűnő ötleteink valósággá váljanak. Bizton tudom, tiltakoznál, vagy csak legyintenél, ha kijelenteném, hogy közösségünk meghatározó talpköve voltál elkötelezettségeddel és bölcsességeddel, de mi, az évről-évre fogyó RBK őstagok, pontosan tudjuk ezt, és szilárd meggyőződésem, ugyanígy éreznek az utánunk ballagó korosztályok is.
Vitatkoztunk mi eleget, és ha ezek során akaratlanul is megbántottalak volna, kérlek, legalább utólag nézd el nekem. Nem szép dolog Tőled, hogy nem folytathatjuk ezeket a beszélgetéseket! Ismerjük az ilyenkor szokásos banális formulákat, mint az élet rendje (rendetlensége???, igazságtalansága???), meg a többi roppant bölcs megállapítást, de ettől még hiányozni fogsz. Nagyon! Nem csak nekem, de az RBK-nak is. Béke poraidra, és köszönöm, hogy 1974 és 2020 között megtiszteltél minket bizalmaddal és a barátaid lehettünk.
Péter
